Demjén
A Bányahegy alatt, a Laskó-patak mellett, Egertől néhány kilométerre, Egerszalók szomszédságában fekvő település, írott forrás 1331-ben említi Demjén névalakban. Csanád egri püspök vásárolta meg, majd 1331-ben az egri káptalannak adta. 1476-1486 között készült urbárium alapján Demjén a püspöki birtokot képező szarvaskő várához tartozik, s határában egy elpusztult település is van, Kisdemjén, mely 1486 után sohasem népesült be.
1552-ben az eger várát ostromló törökök elpusztították, 1558 és 1564 között népesült be újra. Az 1740. évi országos összeíráskor 15 magyar telkes jobbágyot találtak. A főutca két része: Alvégre és Felvégre osztja a falut. A borospincék a falu keleti részén, riolittufába vágva, sorban húzódnak. A lakóházak építőanyaga emberemlékezet óta a fejtett darabos kő, a falu híres a kőbányászatáról. Demjén keleti részén húzódó riolittufa dombvonulat aljában számos barlanglakás húzódik meg két csoportban, melynek neve Alsó- és Felsó- Bendom. A Pincevölgyben egy tufába vágott barlang húzódik meg, melyet remete barlangnak tart a hagyomány. A határban a fiatalabb kőkor telepnyomai (bükki kultúra), kaptárkövek, a Szóláti-patak völgyében a Beöthy-tanyánál pedig korai vaskori és keltakori telep nyomok találhatóak. A községtől 1-1,5 km távolságra található a híres Egerszalóki Hőforrás.
