Siófok
Siófok város Somogy megyében, népszerű üdülőhely és kikötőváros a Balaton déli partján, tizenhét kilométeres partszakaszával a tó leghosszabb települése.
Siófok környéke már a rómaiak korában is lakott volt. A római hódítás az I. században ért el a mai Siófok környékére.
A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével. Fuk, mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, míg a Siófok összetétel 1790 óta ismeretes.
A tatárjárás után Fok újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és környékét. A vidék 1688-ban szabadult fel a török iga alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építtetett a lakosság számára.
Rákóczi szabadságharca idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.
Jelentősebb fejlődés az 1800-as években indult el a településen. 1810-től az Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló postamesterség csak 1867-től működött itt.
A település életében jelentős változást hozott a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.
1850-es években Siófok területét Veszprém megyéhez csatolták, ami eddig Somogy megyéhez tartozott. A megyehatárt a Sió-csatorna jelezte.
1861-ben adták át a forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a vasútállomás, egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel.
Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt Siófok.
A veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése.
1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre bocsátották az új utasszállító hajót "Kelén"-t, aztán 1891-ben elkészült a "Helka" és az új "Kelén".
1891. áprilisában megalakult a Siófok Balatonfürdő Rt.
Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a "gyógyfürdő" elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.
1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság.
Ugyanebben az évben épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval.
A második világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett.
Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett.
1950-től újra Somogy megyéhez tartozik a település és ettől az évtől járási székhellyé vált.
1958-tól indult meg a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztés, újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben a szállodasor épült, a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.
1968 - Siófok várossá válásának időpontja.
Napjainkban Siófok Magyarország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja. Azzá teszi jó közlekedése, kellemes fürdőzést kínáló sekély vizű partja. Az ideérkező vendégek pihenését, kikapcsolódását a tó lágy vize mellett a látnivalók, a szervezett programok és a szívélyes vendéglátás szolgálja.
A városban fesztiválok, koncertek, sportesemények, kiállítások váltják egymást. A különféle rendezvények minden évben a Pünkösdi Szezonnyitó Ünnepséggel indulnak: felvonulással, bállal és Balaton Lánya választással. Ebben az időben nyitja meg kapuit a siófoki Művésztelep is. Július elején rendezik az Aranykagyló Nemzetközi Folklórfesztivált. Ez az egyik legnagyobb nyári idegenforgalmi rendezvény. A fesztivál a nagyszerű szórakozás mellett más népek művészetének, szokásainak megismerését kínálja. Különleges, egyedi színfolt a július-augusztusi hónapokban sorozat jelleggel jelentkező történelmi, hadi és lovas játékok, amelyek a honfoglalás korának lovas íjászatától az 1848-49-es szabadságharc huszárságáig mutatják be a magyarság harcművészetét. A római katolikus templomban a neves orgonaművészek által tartott orgonahangversenyek mellett orgona mesterkurzus is indul. Az operett kedvelőit a Kulturális Központban Kálmán Imre halhatatlan művei szórakoztatják. A könnyűzenét kedvelők a szabadtéri színpadon és a nagystrandon találkozhatnak kedvenceikkel. A város rangos sporteseményei: Magyar Ugróderby, amely három napos nemzetközi lovas díjugrató verseny, és egyben kulturális fesztivál; Balaton-maraton és Balaton szupermaraton futóversenyek; Aranypart Kupa, ami kispályás labdarúgást, teniszt, streetballt és tekét is jelent.
A hajókikötőtől 4 km távolságra, a széplaki Ezüst-part alatt található a Töreki-láp és egy 11 kisebb tóból álló tórendszer. Ezen a természetvédelmi területen a Balatonétól lényegesen eltérő érdekes környezet várja a látogatókat.
- Siófoki múzeumok, kiállítások
- Dél-balatoni kulturális Központ - Siófok, Fő tér 2.
- Vízgazdálkodási Múzeum
- Kálmán Imre Múzeum - Siófok, Kálmán I. sétány 5.
- Ásványmúzeum - Kálmán I. sétány 10.
- Jordán Galéria - Siófok, Korányi S. út 16.
- Szilfa Galéria - Siófok, Töreki út 31.
- Levi Műterem-Galéria - Siófok, Bajcsy-Zs. u. 155.
- Korall Akvárium - Siófok, Batthyány út 22.
- Tojásmúzeum - Siófok, Szűcs út 4.
Tourinform Iroda
8600 Siófok, Víztorony Pf: 75.