Visegrád
Visegrád a Dunakanyarban, a Duna jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Budapest-Visegrád távolság a 11-es főúton 42 km.
A magyarok bejövetele előtt
Gazdag régészeti lelőhely: neolitikus, rézkori és bronzkori telepek; bronzkori temető; római kori lelőhely. A rómaiaknak hat őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon, a Pone Navata, a 4. században. Ezután rövid ideig a kvádok lakták. A 6.- 9. században a város területén megtelepedtek az avarok és a szlávok.
A magyar királyok kora
(Szent) István a Sibrik-dombon hozta létre első vármegyéje várispánságát (a várat 1009-ben említi először írott forrás); a tatárjárás után indult meg a várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal, valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a Salamon-toronnyal, amely a közhiedelemmel ellentétben sohasem volt Salamon Árpád-házi király börtöne). A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó. Károly Róbert magyar király, János cseh király és III. Kázmér lengyel király mellett számos másik ország így a Német lovagrend is képviseltette magát, s a nagymestere Braunschweigi Luther herceg békét írt alá Lengyelországgal.
Mátyás uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központja volt.
Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt, Visegrád elvesztette politikai jelentőségét.
A 20. században
1991-ben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország vezető politikusai itt találkoztak. Városi rangot 2000-ben kapott.
Római erőd, Árpád-kori ispáni vár (4-11. század)
A Duna fölé magasodó dombon a 4. század első felében épült fel a Pone Navata nevű római erőd. A nagyjából háromszög alakú erődítményt U alakú és legyező alakú tornyok védték. A katonák kaszárnyái a falak mentén álltak. A 4. század végén a Duna felöli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a "Praetorium" (parancsnokság) épülete készült el. Az 5. században a rómaiak kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált. A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyésispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet. A 11. század közepén épült fel a falak között az ispán kőháza. A vár a 12. században elvesztette jelentőségét, 1242-ben, a tatárjárás idején pusztult el.
Vár
A Várhegy tetején a koravaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette a fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három torony védte. A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia I. Lajos folytata az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási ékszereket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig e vár volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595-1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták. Ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.
Alsóvár / Salamon torony /
A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a 11. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek) a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfalöv. Miután a 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezére került az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták.
1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött. A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésre 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott.
A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye, Visegrád története.
Királyi palota (14-15. század, múzeum)
1323-ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet szinhelyeként említ a Képes Krónika. A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott. 1405-1408 között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. 1476-1484 között Mátyás király a palotát későgótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek: a Herkules-kút és a Múzsák-kútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak.
A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület és a kert helyreállítása készült el. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruát enteriőrjei.
A mai Visegrádot kellemes kisvárosi hangulata, műemléki környezete, a Dunakanyar és a Pilis hegység természeti szépsége teszi vonzóvá. Kulturális életet a zenei rendezvények, palotaprogramok és a Természetvédelmi Oktatóközpont programjai nyújtanak. A történelmi hagyományokat lovagi torna bemutatók elevenítik fel.
A Dunaparton és a közeli Mogyoróhegyen szabadidő-sport létesítmények vannak: strand, vízi sportokra alkalmas két mesterséges öböl, kerékpárutak, lovarda, téli-nyári bobpálya, minigolf, sí és szánkópálya. A közelben éttermek és szállodák szolgáltatásait lehet igénybe venni.
Sok látogatót vonz Visegrád lepencei gyógyvize, 40 fokos vizű strandja. A gizellatelepi kórház és rehabilitációs központ és az ilyen jellegű szolgáltatásokat nyújtó hotelek egészségmegóvó szolgáltatásait lehet igénybe venni.
A
Termálstrandot 1977-ben nyitották meg. 39 °C-os hévizét egy 1400 méter mély fúrásból kapja. Az út túloldalán
Zsigmondy Vilmos alkotóháza és emlékmúzeuma van. A neves geológus mérnök kora leghíresebb artézi- és termálkutatója volt. Szobra a budapesti Széchenyi-fürdő előtt áll, annak a hőforrását is ő tárta fel 1878-ban.
Lepence 1995-ben szenzációs régészeti esemény színhelye volt. Egy munkás, aki kb. 20 évvel ezelőtt dolgozott itt, jelentette, hogy annak idején a föld alatt
kőfalakat találtak, de erről nem értesítettek senkit. Az elmondás alapján a régészek egy 18 m x 18 m alapterületű őrtorony maradványaira bukkantak. Egy félbetört tábla is napvilágra került, melyből megtudták, hogy a tornyot Valentinianus
Flavius császár (364-375) építtette. A legszenzációsabb feltárás azonban három szépen kimunkált szoborfej volt, melyhez hasonlót hazánkban még nem találtak. Az egyik valószínűleg a császárt ábrázolja. A föld alatt újabb épületek várnak feltárásra.
Lepencei Strandfürdő
Visegrád a Duna magyarországi szakaszának legfestőibb pontján, Budapesttől 40 km-re fekszik, ott ahol a folyam éles kanyarban töri át a Börzsönyt és a Visegrádi-hegységet. Erdős hegyoldalban épült a 2400 személy befogadására alkalmas strandfürdő.
A kulturált, parkosított környezetben 33 m-es, versenyek lebonyolítására is alkalmas feszített víztükrű, úszó-, gyermek-, és teraszos kiképzésű termál medencék várják a látogatókat. A termál medencéket folyamatosan, a fürdő területén feltörő, saját forrásból származó 39 fokos hévízzel töltik fel. A közismerten összehúzó és gyulladáscsökkentő hatású víz, kalcium mellett magnéziumot és hidrogénkarbonátot, valamint viszonylag kis sókoncentrációjú alkaloidokat is tartalmaz.
A strandfürdő huszonnyolcezer négyzetméter parkosított területen fekszik. Egyidejű befogadóképessége 2.400 fő.
A fürdőben 3 medence található, melyek a következők:
- 33 m-es, feszített víztükrű vízforgatóval ellátott hatpályás úszómedence, melynek hőfoka 25 fok
- 600 nm alapterületű, háromrészes teraszos elrendezésű gyógymedence, melynek hőmérséklete 36-38 fok
- 150 nm-es gyermek pancsolómedence, mely vízforgatóval van ellátva.
